A követelésekről általában, a követelések értékeléséről és a csődeljárás számviteléről olvashat többek között az Adó-kódex legfrissebb számában.
1. A követelésekről általában
A Számv. tv. 29. § (1) bekezdésének az előírása szerint követelések azok a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből jogszerűen eredő, pénzértékben kifejezett fizetési igények, amelyek a vállalkozó által már teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert termékértékesítéshez, szolgáltatás teljesítéséhez, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, tulajdoni részesedést jelentő befektetés értékesítéséhez, kölcsönnyújtáshoz, előlegfizetéshez (beleértve az osztalékelőleget is) kapcsolódnak, valamint a különféle egyéb követelések, ideértve a vásárolt követeléseket, a térítés nélkül és egyéb címen átvett követeléseket, a bíróság által jogerősen megítélt követeléseket is.
A számviteli törvény hivatkozott előírásából következően csak elismert követelést, illetve jogszabályi előíráson alapuló követelést lehet a mérlegben kimutatni, el nem ismert követelést nem lehet a mérlegbe beállítani.
A Számv. tv. 60. § (4) bekezdésének az előírása alapján a külföldi pénzértékre szóló követelés forintértékének meghatározásakor a devizát a – választott – hitelintézet által meghirdetett devizavételi és devizaeladási árfolyamának átlagán vagy a Magyar Nemzeti Bank, illetve az Európai Központi Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon kell forintra átszámítani. A Számv. tv. 60. § (5) bekezdésének az előírása alapján az előbbi devizaárfolyam használatától el kell térni, ha a hitelintézet, a Magyar Nemzeti Bank, illetve az Európai Központi Bank által nem jegyzett valutát, ilyen valutára szóló eszközöket kell forintra átszámítani. Ez esetben a valuta szabadpiaci árfolyamán – ennek hiányában országos napilapban a világ valutáinak árfolyamáról közzétett tájékoztató adatai alapján –, a választott hitelintézet vagy a Magyar Nemzeti Bank, illetve az Európai Központi Bank által jegyzett devizára átszámított értéket kell a hitelintézet által jegyzett deviza devizavételi és devizaeladási árfolyamának átlagán vagy a Magyar Nemzeti Bank, illetve az Európai Központi Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon forintra átszámítani.
A Számv. tv. 60. § (5a) bekezdésének az előírása szerint, azon gazdasági események esetén, amelyeknél az ellenérték külföldi pénzértékben kerül meghatározásra, a külföldi pénzértékre szóló követelés forintértékének meghatározása során – a vállalkozó számviteli politikában rögzített döntése alapján – alkalmazható az áfatörvénynek az adóalap forintban történő megállapítására vonatkozó előírásai szerinti árfolyam is.
A Számv. tv. 60. § (6) bekezdésének az előírása alapján a külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek forintra történő átszámításánál a devizavételi és devizaeladási árfolyam átlaga helyett valamennyi külföldi pénzértékre szóló eszköz és kötelezettség egységesen értékelhető devizavételi vagy csak devizaeladási árfolyamon is, ha a Számv. tv. 60. § (4) bekezdése szerinti értékeléstől történő eltérésnek az eszközökre/forrásokra, illetve az eredményre gyakorolt hatása jelentős, és emiatt a megbízható és valós összkép követelménye a Számv. tv. 60. § (4) bekezdése szerint történő értékelés mellett nem teljesülne.
A számviteli törvény nem nevesíti, hogy választott hitelintézet csak magyar hitelintézet lehet. Ebből következően a választott hitelintézet külföldi hitelintézet is lehet, ha az jegyzi a forint árfolyamát, és abból meghatározható az adott deviza vételi és eladási árfolyama, illetve annak átlaga minden olyan esetben (időpontban), amikor a külföldi pénzértékre szóló eszközöket és kötelezettségeket a számviteli törvény szerint forintra át kell számítani.
Az árfolyam választásánál azonban egyrészt azt indokolt mérlegelni, hogy a követelés realizálásakor minél kisebb árfolyamkülönbözetek keletkezzenek. Ebből következően a saját hitelintézeti átlagárfolyamot vagy MNB/EKB-árfolyamot akkor célszerű választani, ha a befolyt devizát nem kell forintosítani. (Másképpen fogalmazva, ha a vállalkozásnak devizában állnak fenn kötelezettségei, és a befolyt devizát kötelezettségteljesítésre fel lehet használni.) Amennyiben a követelésekből befolyt devizát forintosítani kell, mert a vállalkozás kötelezettségeit forintban kell teljesíteni, akkor a számviteli politikában célszerűbb a saját banki vételi árfolyamot választani, mert ebben az esetben lesznek legkisebbek az árfolyamkülönbözetek. Ezekből következően külföldi hitelintézet árfolyamát sem indokolt választani, ha az olyan hitelintézet, amelyet az adott vállalkozás gazdálkodása során érdemben nem alkalmaz, mert ezek indokolatlan árfolyam-különbözeteket eredményezhetnek.
Az árfolyam választásánál azt is indokolt mérlegelni, hogy a könyvelő program mit tud, a könyvelés mennyire válik bonyolulttá. Így például a vevőköveteléseknél a kimenő devizás számlák forintértékének meghatározása során célszerű a számviteli politikában az áfatörvénynek az adóalap forintban történő megállapítására vonatkozó előírásai szerinti árfolyamot választani, mert ebben az esetben a főkönyvi könyvelésbe és az áfaanalitikába azonos árfolyammal kerül könyvelésre a számla, nem kell a könyvelésnek két árfolyamot használnia (azaz a főkönyvi könyvelésbe a szerződés szerinti teljesítés napi árfolyamot, az áfaanalitikába pedig a számlakibocsátás napi árfolyamot). Fontos azonban felhívni a figyelmet arra, hogy az áfatörvény szerinti árfolyam csak a számlák forintosítására alkalmazható, egyéb ügyleteknél (például vásárolt devizás követelésnél, devizában kölcsönadott pénzkövetelésnél stb.) nem.
2. A követelések értékelése
A követelések értékelése tekintetében a követeléseket az alábbi csoportokba célszerű rendezni:
– teljes értékű követelések,
– határidőn túli követelések,
– kétes követelések,
– peresített követelések és
– behajthatatlan követelések.
Teljes értékűnek jellemzően azokat a követeléseket lehet tekinteni, amelyeknél a szerződés szerinti fizetési határidő még nem járt le, és a fizetési határidőre történő pénzügyi teljesítést a mérlegkészítés időpontjáig rendelkezésre álló információk alapján semmilyen körülmény nem gátolja. Ezen túlmenően teljes értékű követelésnek lehet tekinteni azokat, amelyeket a mérlegfordulónap és mérlegkészítés időpontja között pénzügyileg vagy egyéb módon (például beszámítással) rendeztek, még akkor is, ha azok pénzügyi rendezése fizetési határidőn túl valósult meg. Teljes értékűnek tekinthetők azok a követelések is, amelyek fizetési határidőn túliak, de a követelés fedezete biztosított (például jelzálogjoggal fedezett követelés).
Határidőn túli követelésnek a követelés akkor minősül, ha a szerződés (megállapodás) vagy egyéb jogszabály által előírt fizetési határidő lejárt.
Kétes követelésnek az a követelés tekinthető, amelynek a realizálása az időpont, illetve az összegszerűség tekintetében az adósra vonatkozó információk, illetve a mérlegkészítés időpontjáig ismertté vált információk alapján bizonytalanná vált.
3. A csődeljárás számvitele
Ha a vállalkozás adósánál csődeljárás volt, akkor a Cstv. 10. § (2) bekezdés f) pontja alapján a hitelezőnek a követelését a csődeljárás elrendeléséről szóló végzés közzétételétől számított 30 napon belül – a csődeljárás kezdő időpontját követően keletkező követeléseiket pedig 8 munkanapon belül – be kell jelentenie az adósnak és a vagyonfelügyelőnek. A Cstv. 20. § (2) bekezdésének előírása alapján a megkötött egyezség azokra az egyezségkötésre jogosult hitelezőkre is kiterjed, akik az egyezséghez nem járultak hozzá, vagy szabályszerű értesítésük ellenére az egyezség megkötésében nem vettek részt, továbbá kiterjed azon hitelezőkre is, amelyek vitatott követelésére tartalékot kellett képezni, vagy tartalékképzés helyett biztosítékot kellett számukra nyújtani (kényszeregyezség).
A Cstv. 20. § (3) bekezdésének előírása szerint azonban az a hitelező, aki a Cstv. 10. § (2) bekezdése szerinti határidőt elmulasztotta, az az egyezségkötésben nem vehet részt, az egyezség hatálya nem terjed ki rá. A bejelentési határidő elmulasztása miatt nyilvántartásba nem vett hitelezői igény jogosultja az adós ellen követelését nem érvényesítheti, azonban a más által kezdeményezett felszámolási eljárásban a még el nem évült követelését bejelentheti. Ezen előírásokból következően, ha a vállalkozás a követelését a Cstv.-ben megjelölt határidőig nem jelentette be, a csődegyezség alapján nem tud behajthatatlanság jogcímén követelést kivezetni. A követelést ettől függetlenül mérlegfordulónapon értékelni kell, a követelés azonban csak értékvesztés elszámolásával értékelhető. Amennyiben a hitelező határidőben bejelentette a követelést, akkor a csődegyezség keretében elengedett követelését írhatja le behajthatatlanság jogcímén.
A Cstv. 21. § (1) bekezdés c) pontjának előírása alapján a csődegyezség egyrészt vonatkozhat a teljesítési határidők esetleges módosítására. Amennyiben a követelések fizetési határidejét módosítják, akkor az a hitelezőnél csak a követelésekre vonatkozó analitikus nyilvántartásokat érinti, ahol az egyezségnek megfelelően a fizetési határidőket módosítani szükséges, a főkönyvi könyvelést a fizetési határidők módosítása nem érinti.
Számlaösszefüggések
A csődegyezség keretében elengedett követelés számviteli elszámolása a csődegyezségre vonatkozó megállapodás alapján:
T 86. Egyéb ráfordítások
T 872. Befektetett pénzügyi eszközökből (értékpapírokból, kölcsönökből) származó ráfordítások, árfolyamveszteségek
T 875. Pénzügyi műveletek egyéb ráfordítása
K 31–36. Követelések
[Kapcsolódó tétel: Amennyiben a követelésre korábbi üzleti év(ek)ben értékvesztés került elszámolásra, akkor az értékvesztés arányos része kivezetésének elszámolása:
T 319. Vevőkövetelések értékvesztése
T 329., 349., 359., 369. Egyéb követelések értékvesztése
K 31–36. Követelések]
A be nem jelentett követeléseknél – a Számv. tv. 55. § (1) bekezdésének előírása figyelembevételével – értékvesztés elszámolása:
– Forgóeszközök között lévő követelések esetén:
T 86. Egyéb ráfordítások
K 319. Vevőkövetelések értékvesztése
K 329., 349., 359., 369. Egyéb követelések értékvesztése
– Tartós követelések esetén:
T 872. Részesedések, értékpapírok, tartósan adott kölcsönök, bankbetétek értékvesztése és visszaírása
K 199. Tartósan adott kölcsönök értékvesztése
A Cstv. 21. § (1) bekezdés c) pontjának előírása alapján a csődegyezség vonatkozhat a hitelezők követeléseinek átvállalására is. Ebben az esetben a hitelező a követelésének egy részét ellenérték nélkül az adósra engedményezi.
Számvitel elszámolás:
T 86. Egyéb ráfordítások
T 872. Befektetett pénzügyi eszközökből (értékpapírokból, kölcsönökből) származó ráfordítások, árfolyamveszteségek
T 875. Pénzügyi műveletek egyéb ráfordítása
K 31–36. Követelések
[Kapcsolódó tétel: amennyiben a követelésre korábbi üzleti év(ek)ben értékvesztés került elszámolásra, akkor az értékvesztés arányos része kivezetésének elszámolása:
T 319. Vevőkövetelések értékvesztése
T 329., 349., 359., 369. Egyéb követelések értékvesztése
K 31–36. Követelések]
Az Adó-kódex 2024/9-es számában jelent meg Botka Erika, Czapkó Tiborné, dr. Illés-Hajdu Emese, dr. Kovács Attila, dr. Kovács Zsolt Csaba, Palotai Kinga, dr. Radics Zsuzsanna Gabriella: Az adósságrendezés jogi és adózási kérdései című cikke.
Hírlevél feliratkozás
Vélemény, hozzászólás?