Gyakran hallani arról, hogy a számviteli szolgáltatói, adó-tanácsadási szakterületen érvényesül igazán „az egész életen át tartó tanulás” eszméje. Böngészve a számvitellel, adózással és egyéb gazdasági jogszabályokkal kapcsolatos változásokat, napjainkban is megerősítve érezhetjük ezt, hiszen folyamatosan változik a mindennapi munkánkat befolyásoló szabályozók köre és tartalma.
Sokszor szinte követhetetlen, hogy a módosítások éppen mely területet is érintik, azok hatással vannak-e a mi munkánkra, illetve a megbízóink tevékenységére, hiszen gyakori, hogy az aktuális, minket érintő törvénymódosítások olyan jogszabályokban jelennek meg mintegy „mellékesen”, amelyek egészen más területre vonatkoznak, így nem is feltétlenül gondoljuk, hogy részletesen kellene tanulmányoznunk azokat. További problémát jelenthetnek az európai uniós rendeletek, illetve azok módosításai, amelyek közvetlenül hatnak a napi gyakorlatra.
Az elmúlt időszakban is több olyan változás történt a szabályrendszerben, amelyek olyan jogszabályokat érintettek, amelyet ugyan nem alkalmazunk naponta, de az ezekhez kapcsolódó ismeretek hiánya komoly anyagi hátrányt okozhat akár nekünk, akár megbízóinknak. Tekintsük át ezért néhány aktuális, a számviteli szakmát érintő szabály változását!
A számviteli törvény előírásaiban a 2017. évi változások (ideértve a 2017 nyarán bekövetkezetteket is) főként a valós értéken történő értékelés szabályait érintették. Fontos azonban megjegyezni, hogy az új, illetve módosult előírások nem csak azok tevékenységére vannak hatással, akik a pénzügyi instrumentumok körében élnek a valós értéken történő értékelés lehetőségével. Előfordulhat, hogy egy egyszerű értékpapírügylet elszámolását is másként kell elvégezni, mint azt eddig megszoktuk. A 2017. júniusban megjelent módosítás még tovább bonyolítja a helyzetet, mivel annak egyes szabályait a 2017-es beszámoló összeállítása során még nem kötelező, ám már lehet alkalmazni. Ezeknél természetesen célszerű azt megvizsgálni, hogy a társaságnak melyik megoldás a kedvezőbb.A számviteli szabályok változása mellett fontos megemlíteni a 2006. évi V. törvény (Cégtörvény) módosítását, amely 2017. június 8-ától hatályos (2017. évi XLVIII. törvény). A jogszabály átdolgozására egyelőre nem azért került sor, hogy a Ptk. új struktúrájának megfelelően újrakodifikálják azt (bár ez is várható). Az elmúlt évek tendenciái azt jelzik, hogy a cégek egy része országhatárokon túlra is terjeszkedik. A határokon átnyúló vállalatcsoportokban, valamint számos átalakulási (egyesülési, szétválási) műveletben különböző tagállamokból származó cégek érintettek, így növekszik a céginformációkhoz való uniós szintű hozzáférés igénye. Ezen információs igény kiszolgálása volt a fő célja az ezzel kapcsolatos EU-s irányelveknek, de ezt szolgálja a cégtörvény fent említett, irányelvi megfeleltetést hozó módosítása is. Ebből következően az átformált előírások jelentős része azon társaságokra vonatkozik, amelyek európai egyedi azonosítóval (EUID-val) rendelkeznek, vagy szeretnének ilyet szerezni. Fontos szabályokat ismerhetünk meg ugyanakkor a fenti jogszabályból a határokon átnyúló egyesülések bejegyzése vonatkozásában is.
Szintén a nyáron (július 1-jén) módosultak a 1991. évi XLIX. törvény (Csődtörvény) szabályai – érdekes, hogy az 1991.évi XLIX. törvényt a 2017. évi XLIX. törvény módosította. Sajnos azonban a változások itt sem a több mint 25 éves jogszabály újrakodifikálását célozták, hanem az EU-irányelvi előírások magyar jogrendbe történő átültetését, illetve a hitelezővédelmi intézkedések érvényesítésének erősítését. A módosítások másik oka a csődtörvény jogalkalmazásban problémát jelentő rendelkezéseinek pontosítása, illetve a kapcsolódó törvényekkel a koherencia biztosítása volt. Ennek megfelelően az eljárási szabályok precízebb megfogalmazására került sor, illetve megszüntetésre kerültek a napi gyakorlatban feltárt joghézagok.
A módosítások egyértelművé tették a fizetésképtelenségi eljárásokhoz kapcsolódóan a zálogjogi bizományos, a biztosítéki célú vételi jog, illetve biztosítéki célú jogátruházás jogosultjainak a helyzetét, s módosultak a felszámolókra vonatkozó hatósági nyilvántartás szabályai. Az adós vagyonának hatékony és teljes összegyűjtése érdekében a felszámoló szervezet feladatainak a részletszabályai is változtak. A hitelbiztosítéki nyilvántartási rendszer módosításával az adminisztrációs terhek csökkentése mellett a hitelezői biztonság növelését kívánták elérni a jogalkotók.
Magyarországon még gyerekcipőben jár a bizalmi vagyonkezelés. Ez annak ellenére így van, hogy az ezt szabályozó jogszabályi keretek (2014. évi XV. törvény) már több mint három éve rendelkezésre állnak. Természetesen itt is szükség van néha „finomhangolásra” – ezt a célt szolgálta az „egyes törvényeknek az üzleti környezet jogi versenyképességének növelése érdekében szükséges módosításáról” szóló 2017. évi LXI. törvény (2017. június 8.).
Ha áttekintjük a bizalmi vagyonkezeléssel kapcsolatos szerteágazó jogszabályokat, akkor kiderül, hogy egy bizonyos kör nagyon jól profitálhat ezekből a szabályokból. Elég csak arra utalni, hogy milyen sok cikk szól a kisvállalkozások tulajdonosainak, vezetőinek elöregedéséről és az ehhez kapcsolódó problémákról. Ezekben az esetekben is egyfajta megoldásul szolgálhat a bizalmi vagyonkezelés intézménye. A bizalmi vagyonkezeléssel kapcsolatos módosítások részben a jogszabályi környezetet érintették, de alapvetően azt a célt szolgálták, hogy erősítsék a bizalmat ebben a jogintézményben.
A fentiek csak példák, ám jól mutatják, hogy sok olyan jogszabályi rendelkezés születik, ami mint említettük, a napi rutin munkánkat ugyan nem befolyásolja, de bizonyos döntési helyzetekben az ezekkel kapcsolatos ismeretek hiánya, esetleg nem kellő frissessége komoly anyagi hátrányt okozhat. Célszerű lehet ezért az ilyen jellegű ismeretek bővítése, illetve folyamatos aktualizálása is az egyes szakmai továbbképzések alkalmával.
A cikk szerzője: dr. Adorján Csaba egyetemi adjunktus, az Országos Számviteli Bizottság tagja a Budapesti Corvinus Egyetem és a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ oktatója
Vélemény, hozzászólás?